Benedek Elek  A táltos kecske
  • Sorozat:
    Benedek Elek Meséi
    4. kötet
  • Illusztrátor: Porpáczi Zoltán
  • Kategória: Gyermek- és ifjúsági könyvek
  • Oldalszám: 96
  • Könyv kötése: keménytáblás
  • Könyv szélessége: 170 mm
  • Könyv magassága: 247 mm
  • Könyv súlya: 329 gramm
  • Áfa: 5%
  • Bizományos értékesítés: Van
  • Rendelhető: Igen
  • ISBN/ISSN: 9789633540343
Gyermek- és ifjúsági könyvek

Áttekintés a könyvről

Benedek Elek Meséi 4. kötet

A magyar irodalom Nagy Mesemondója, Benedek Elek meséi a legkisebbek számára nyújtanak várhatóan felejthetetlen élményeket.

Információ a könyvről

A magyar irodalom Nagy Mesemondója, Benedek Elek meséi a legkisebbek számára nyújtanak várhatóan felejthetetlen élményeket.

A magyar ifjúsági irodalom egyik legnevesebb, de idehaza kissé elfelejtett alkotójának életműve most teljes egészében elérhető lesz, kéthetente kínálva valódi és hiteles, a székely néplélekben gyökerező tündérvilágot az esti mesék hallgatóinak és olvasóinak egyaránt.


A kötet meséi:

A SZERENCSE ÉS AZ ÁLDÁS

KRISZTUS ÉS AZ ELÉGEDETLEN PÓPA

SZÓLÓ SZŐLŐ, MOSOLYGÓ ALMA, CSENGŐ BARACK

VÁR ÉS FORRÁS

A LOMPOS MEDVE

A CSONKA TORONY

KRISZTUS ÉS A FÖSVÉNY ASSZONY

AZ ISTEN KARDJA

AZ ÚRISTEN ÉS ÉVA ANYÁNK

A TÁLTOS KECSKE

BÁLVÁNYOS VÁR

A TEJKÚT

A HADAK ÚTJA

A MOLNÁR LEÁNYA

 

Részlet a könyvből:

A Szerencse és az Áldás

A Szerencse és az Áldás folyton vetekedtek egymással, hogy melyik tud több jót cselekedni az embereknek. Egyszer, amint vetélkednének egy városnak a végén, arrafelé jön egy szegény ember. Ez a szegény ember abból éldegélt egyik napról a másikra, hogy nyírág seprűt kötögetett, bevitte a városba, s ott eladta, ahogy tudta. Mondja az Áldás:

- Nézd, Szerencse, ihol jön egy szegény ember, majd megmutatom, hogy nem köt többet seprűt.

Ahogy odaért a szegény ember, az Áldás kivett a zsebéből száz forintot, s azt mondta neki:

- No, te szegény ember, adok neked száz forintot, kezdj vele valamit.

A szegény ember megköszönte nagy hálálkodással a pénzt, aztán bement a városba, nagy hirtelen eladta a seprűt, s sietett haza.

Nem volt otthon a felesége, s a pénzt, mert nem volt semmiféle zárós ládája, eldugta a korpáspadban, s kiment az erdőbe fáért, hogy legyen, aminél ebédet főzzön az asszony.

Ahogy elment, jön haza a felesége. Kimerít a korpáspadból egy fazék korpát, viszi a szőcshöz, eladja, s vett az árán egy csupor puliszkalisztet. De a szegény ember le sem ült az asztalhoz, szaladt a pincébe, hogy kivegye pénzét a korpáspadból. Keresi, keresi, fölhabarja a korpát, de a pénzt nem találja. Szólítja az asszonyt:

- Hé, asszony! Száz forint volt a korpáspadban, hová tetted?

Nagyot kacag a szegény asszony.

- Megbolondult kigyelmed? Az egész nemzetségének sem volt száz forintja!

- De ilyen-olyan teremtette - káromkodik a szegény ember -, vagy volt, vagy nem volt a nemzetségemnek, de nekem volt!

Elmondta a feleségének, hogy egy derék úri ember száz forintot adott neki a város végén, s ő azt a korpáspadba dugta el.

- No, ha bizony oda dugta el - mondta az asszony -, akkor az a száz forint a szőcsnél van. Éppen most adtam el neki egy fazék korpát.

Szaladtak a szőcshöz, s ráestek, hogy adja vissza nekik a száz forintot.

- Megbolondultatok? - mondá a szőcs. - Amióta a világon vagytok, sem láttatok száz forintot. Eltakarodjatok, mert különben pórul jártok!

Hiába volt szép szó, csúf szó, a szőcs nem adta vissza a száz forintot.

Búsult a szegény ember, évelődött. Lám, lám, egyszer volt száz forintja, s azt is de hamar elvesztette. Kiment az erdőre, kötött egy csomó seprűt, s másnap reggel bement a városba. Az Áldás és Szerencse most is ott állottak a város végén, s a Szerencse már messziről megpillantotta a szegény embert...

 

Kapcsolódó könyvek:
Firtos és Tartód
Az aranyhajú ikrek

A kis gömböc

Benedek Elek életrajza