Leo Kessler  Elnyűhetetlenek
  • Kategória: Háborús történetek
  • Oldalszám: 362
  • Könyv kötése: keménytáblás
  • Könyv szélessége: 155 mm
  • Könyv magassága: 225 mm
  • Áfa: 5%
  • Bizományos értékesítés: Van
  • Rendelhető: Igen
  • ISBN/ISSN: 9789636951443
Háborús történetek

Áttekintés a könyvről

A nyugati szövetségesek dunkirki veresége után 1940-ben a németek megszállják Franciaországot. Ugyanakkor a brit hadvezetés készül a revansra. Bár ebben a regényben kevesebb a háborús esemény, csata és vér, mégis rendkívül izgalmas, olvasmányos.

Információ a könyvről

1940-ben, Dunkerque-nél az angol és francia csapatokat a németek beleszorították a Csatornába. A szövetségesek mindent elkövettek, hogy mentsék a menthetőt, megpróbálták a lehető legtöbb katonát kimenteni a kontinensről. A behajózott egységek között voltak az Elnyűhetetlenek is, akik így szerencsésen hazaérhettek.

Karl, Ami és Polack a német hadseregben a negyedik gránátosoknál szolgálnak. Amióta a szövetségeseket kikergették Franciaországból, nem sok dolguk akadt. Konyhaszolgálatra osztották őket, így szinte aranyéletük van. De ők mégsem boldogok. Tiszta szívből gyűlölik Hitlert, semmi kedvük háborúsdit „játszani”, ráadásul parancsnokuk, King Bull is folyton ugráltatja őket.

A szerencse azonban melléjük szegődik, amikor az alakulat három gulyáságyú-vontató lovára kell felügyelniük egy félreeső majorban. Így megszabadulnak King Bull állandó zaklatásaitól, és Tietze tizedes parancsnoksága alá kerülnek. Míg a német katonák lassan beleélik magukat abba, hogy a háborúnak hamarosan vége, és hazatérhetnek Németországba, addig a Csatorna túloldalán, Anglia talán legdicsőbb alakulatának – az Elnyűhetetlenek – parancsnoka, Fleming ezredes, nagy gondban van.

A csúfos dunkerque-i vereség után az alakulat harci morálja szinte megszűnt létezni, a katonái megtört, meggyötört emberekként érkeztek haza. Fleming új parancsnoka, Montgomery tábornok azonban azt kívánja tőle, hogy ismét harcra kész alakulatot faragjon belőlük – mégpedig egy hónap alatt.

A tábornok terve az, hogy az Elnyűhetetlenek partraszállást hajtanak végre Normandiában, éppen a negyedik gránátosok táboránál. Bekerítik őket, a kísérő hadihajók és a légierő csapást mér rájuk, ezután az Elnyűhetetlenek lerohanják és megsemmisítik a megmaradt német egységeket, majd visszavonulnak a tengerpartra, behajóznak és visszatérnek Angliába.

Flemingnek nagy nehézségek árán sikerül lelket öntenie az alakulatába, így az Elnyűhetetlenek 1940. december 1-én partra szállnak, és megkezdik a hadművelet végrehajtását. Von Rundstedt tábornagy, a német hadsereg parancsnoka azonban rájön az angolok tervére, és olyan csapdát állít fel, amelyből egyetlen Elnyűhetetlen sem szabadulhat – legalábbis nem élve.

Megrázó a történet. Az Elnyűhetetlenek halálig hősies harca miatt; a Waffen SS brutális fellépése miatt; Churchill azon döntése miatt, hogy nem kockáztatja a honi flotta épségét közel hatszáz katonájának élete miatt; von Rundstedt tábornagy halálosan pontosan működő csapdája miatt.

Kessler nem mond ítéletet, mindössze hű krónikása próbál maradni az eseményeknek. De ő sem tud „szó nélkül elmenni” az Elnyűhetetlenek hősiessége mellett, ezért a lehető legrészletesebben, legigazabban próbálja elénk tárni ennek az alakulatnak dicső történetét. Csak köszönet illetheti érte, hogy ily módon emlékezik meg ezekről a nagyszerű emberekről.

Mezei Attila 2011. december 27.
Forrás: ekultura.hu



Részlet a könyvből:

Karl magában szitkozódva kapkodta magára a ruháját, és megpróbált nem törődni hasogató fejfájásával. Végül még felhúzta bakancsát, és lecsattogott a lépcsőn. Közben nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy hol a csudában hagyhatta a puskáját.

Tietze tizedes, aki még mindig szemérmetlenül meztelen volt, már felhúzta az egyik bakancsát, míg a másikat ágyékához szorítva egy vén banyát próbált kérdőre vonni. A szipirtyó egy férfikalap alól vigyorgott vissza rá cinikusan, miközben a seprűjére támaszkodott. Már biztos sokszor láthatott szorult helyzetbe került férfiakat, ezért nemigen törődött a dologgal. Őt leszámítva, teljesen üres volt a ház. A tegnap esti mulatozó tömeg, a stricikkel, a kurvákkal, a zugkereskedőkkel és a zenészekkel együtt mind egy szálig eltűnt. A szobában a levegő még mindig az olcsó cigaretták bűzétől és a még bóvlibb parfümök illatától volt nehéz.

- Mi folyik itt, tizedes? Nekem itt valami bűzlik... - szegezte a kérdést Tietzének Karl, miközben a vén szipirtyó még egy utolsó slukkot szívott cigarettájából, majd eloltotta a csikket egy levesestányérban, hogy aztán a füle mögé dugja. Amikor ezzel végzett, tovább folytatta a söprögetést.

- Honnan tudjam? Mi vagyok én, Jézus Krisztus, vagy valami kibaszott látnok? - vakkantotta Tietze tizedes tőle szokatlan szellemességgel, hiszen általában elég savanyú hangulatban szokott lenni. - Én csak azt tudom, hogy felébresztett ez a vén szatyor, és közben kis híján felnyomta nekem a seprűnyelet... - magyarázta, majd hirtelen elnémult.

- Oh, a hexenschuss nyilalljon belém! A lovak! - hasított belé a felismerés, és még az álla is bambán leesett a döbbenettől.

Karl nagyot nyelt, amikor hirtelen ráeszmélt, hogy az előző esti részeg duhajkodás közben teljesen megfeledkeztek a King Bull számára oly nagyra becsült kivénhedt gebékről.

- Kint lesznek az udvaron, tizedes - makogta. - Minden rendben lesz... ne aggódjon. Rohadtul le vannak gyengülve ahhoz, hogy messzire kóboroljanak...

Azonban Tietzét már annyira hatalmába kerítette a félelem, hogy nem is figyelt Karl szavára. Sietve felrántotta a másik bakancsát is, majd ügyet sem vetve a vén banya kuncogására szinte anyaszült kiviharzott a házból. A hirtelen megrémült Karlt már cseppet sem szórakoztatta ennyire a nagy német hadsereg egyik tiszthelyettesének a pőre látványa, ezért csapot-papot maga mögött hagyva, ő is a tizedes után sietett.

Hideg és metsző reggel fogadta őket, de tiszta volt az idő. A fűben itt-ott elszórva zúzmarafoltok fehérlettek. Gyönyörű téli napra ébredtek, azonban Tietze tizedes figyelmét egyáltalán nem ragadta meg a táj szépsége. Mit törődött ő a nagyszerű időjárással, amikor a szíve eszeveszetten kalapált. Fel-alá rohangászva próbált nyomára bukkanni a 'gulyáságyút húzó négylábú hősökre'. Azonban azok úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Még egy kihűlt lócitrom sem maradt utánuk. Teljesen nyomuk veszett!

Tietze tizedes alsó ajka megremegett, arca bal oldalán pedig egy ideg rángani kezdett. Úgy nézett ki, mint aki azon nyomban összeroskad, és zokogásban tör ki.

- Elmentek! - mondta reszkető hangon összetörten. - A kibaszott gebék mind elmentek! Oh, most mit tegyek? Ha ezt King Bull megtudja, engem... - folytatta, majd ennek gondolatára elragadta az érzelem, és már egy szót sem tudott kinyögni.

Fent egy ablakszárny csapódott ki hangosan, és Ami mérges ordítása törte meg a csendet:

- Hé, valaki lelécelt a ribancommal! Biztos vele töltöttem az éjszakát, hiszen... - háborgott, majd elharapta a szót. - Na, veletek meg mi a pálya? Olyan szerencsétlen képet vágtok, mint akik levizelték magukat.

- Áh, ne is kérdezd. Ennél sokkal rosszabb a helyzet - felelte Karl gyászos hangon. - Hagytuk, hogy palira vegyenek minket, és az éj leple alatt meglovasították tőlünk King Bull gebéit.

Ezt hallva Ami gyorsan keresztet vetett, és valamilyen imát motyogva bűnbánatot gyakorolt.


Kapcsolódó könyvek:
A Halál Sólymai

Végső küldetés
A kitörés

2498 Ft
1998 Ft
20 %
Ajánlott könyvek

Leo Kessler

Koponyahegyek

Fekete Kozákok, Hitler Birodalmának katonái képében, végig gyújtogatták, fosztogatták, erõszakolták, gyilkolták fél Európát, – Oroszország fagyos pusztaságaitól kezdve, egészen Észak-Olaszország hegyvidékéig.

Leo Kessler

A Birodalom szablyái

1944 nyarán az oroszok már Lengyelország területén nyomulnak elõre Németország felé.

Leo Kessler

Fekete kozákok

1942 kora tavaszán a Luftwaffe két oroszul kifogástalanul beszélõ német ügynököt dob le Kazany körzetében. Bármilyen hihetetlen, a feladatuk az, hogy bejussanak a közeli orosz koncentrációs táborba.

Leo Kessler

A kitörés

1944 februárja. Leo Kessler három csökönyös Wehrmacht katonája, a Harmadik Birodalom Zéró Egyes Büntetőtáborának lakója, ahol a frontvonal béli elhalálozásra nyernek kiképzést.