Leo Kessler  Acélkarmok
  • Eredeti cím: Claws of Steel
  • Kategória: Háborús történetek
  • Oldalszám: 230
  • Könyv kötése: keménytáblás
  • Könyv szélessége: 155 mm
  • Könyv magassága: 225 mm
  • Áfa: 5%
  • Bizományos értékesítés: Van
  • Rendelhető: Igen
  • ISBN/ISSN: 9789639919044
Háborús történetek

Áttekintés a könyvről

Akik elfoglalták Európa legáthatolhatatlanabbnak hitt erődítményét, majd az orosz front üvöltő poklában szembeszálltak Sztálin gárdahadseregével, csupán maroknyi túlélővel tértek vissza.

A Wotan rohamezred, Hitler elitjének hűséges, a végsőkig kitartó katonái mindenütt halált megvető bátorsággal küzdöttek!

Információ a könyvről

A német hadvezetés a sztálingrádi és moszkvai vereségek után úgy gondolta, hogy az 1943 nyarán indítandó Citadella hadművelettel egyszer és mindenkorra összezúzza a Vörös Hadsereget.

A döntő ütközetre legalkalmasabbnak az arcvonalukba Kurszknál benyúló területet látták, ezért a német hadigépezet minden elérhető erőforrását ide koncentrálta. Csak azzal nem számoltak, hogy a Szovjetunió szép lassan fel tudott készülni a várható német offenzíva visszaverésére.

1943 nyarán a Wotan SS Rohamezrede Hamburgban állomásozott - pihenés és feltöltődés céljából, hogy aztán Hitler ismét a legszükségesebb helyen tudja bevetni őket. A beígért utánpótlás némi emberanyag és vadonatúj Tigris tank képében meg is érkezett, mégpedig nem sokkal a Szövetségesek egyik bombatámadása előtt, ami után a csapat tagjai a rendcsinálást és a mentést kapták feladatul.

A lebombázott város és az elpusztított civilek látványa olyan mélyről fakadó erőt indukált a katonákba, hogy mindannyian hinni kezdtek a küszöbön álló keleti offenzíva sikerességében. Így nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a Wotan borzalmas hatékonysággal vetette bele magát a kurszki csata sűrűjébe.

Ám ahogy egyre-másra törik át a védelmi vonalakat, úgy kell szembesülniük egyre nagyobb veszteségeikkel, az erősödő orosz ellenállással, amely ráadásul folyamatosan növekvő utánpótlást kap. Aztán bekövetkezik a kiábrándító nap, amelyen világossá válik számukra, hogy a velük szemben felsorakozó több ezer tankot és több százezer embert soha nem fogják legyőzni…

Az Acélkarmok ugyan viszonylag könnyedebb stílusban íródott, nálam ez a tény mégis valahogy teljességgel eltörpült a mérhetetlen borzalom, pusztítás és gyilkolás olvastán. Már a kezdő hamburgi bombázás is olyan megrázó elevenséggel idézi fel a történteket, hogy egy jobb érzésű ember minimum beleborzong. Erre jött az egyik lezuhant angol repülőgép személyzetének Wotan általi lemészárlása, amely tovább fokozta az elborzadásomat. Aztán a kurszki csata alatti időszak mozzanatait is egyre inkább az elállatiasodó, már-már őrületbe, mészárlásba forduló gyilkolás képei borítják el.

Talán egyedül Schulze az, akinek sorsát követve kiszakadunk a háború véresen őrlő malmaiból. Ő, ahogy az már az SS páncélosezred  lapjain is olvasható volt, elég régóta a dezertálás gondolatával foglalkozik. Most, látva a hadsereg eddigi vereségeit, a háború értelmetlenségét és hiábavalóságát, úgy dönt, hogy kiszáll.

Ez a mozzanat a regény egyik legfontosabb pontja. Schulze felettese, Kuno von Dodenburg még most is hisz a nemzetszocialista eszme és Németország győzelmében.
Ő még nem jutott el addig a pontig, hogy belássa tévedését, viszont van benne annyi tisztesség, hogy beosztottját nem küldi a halálba, hanem csak annak rendje és módja szerint lekapja a tíz körméről. Aztán ahogy egyre inkább nyilvánvalóvá válik az elkerülhetetlen vereség, von Dodenburgban is kezdenek megfogalmazódni ugyanazok a gondolatok, melyeken Schulze rágódik.

Aki olvasott Kesslertől a Wotan SS Rohamezredéről szóló könyvet, az valószínűleg nem fog meglepődni, aki viszont most kezd neki, annak csak azt tudom mondani: akad ebben a történetfolyamban könnyedebb hangvételű is.

Mezei Attila 2009. június 29.
Forrás: ekultura.hu


Részlet a könyvből:

– Uraim, Sztálingrád óta a leghatalmasabb erőösszpontosítást hajtjuk végre a Wehrmachtnál. Az első támadási vonalban ötven hadosztály kerül bevetésre, köztük tizenhat páncélos, illetve motorizált hadtest. Összességében kilencszázezer ember, tízezer ágyú, háromezer harckocsi és légi támogatásként kétezer repülőgép kerül bevetésre. Ezen kívül további húsz tartalék hadosztály áll harcra készen. – Jodl rá sem pillantott gondosan manikűrözött, vékony ujjai között szorongatott jegyzeteire, csak úgy fejből sorolta folyamatosan, recsegő hangján a statisztikai adatok sokaságát, miközben tábornoktársai egyre fokozódó ámulattal hallgatták az előadását. – Röviden, uraim – foglalta össze az eddigieket briliáns összegzéssel Jodl –, a nemzetiszocialista Németország munkásai és polgári hatóságai abban a tudatban adják kezünkbe a világ legerősebb fegyverzetét, hogy a Német Birodalom Tábornoki Törzse nem hibázik a felhasználásával.

Elhallgatott, hagyva, hogy a szavaiban rejlő burkolt fenyegetés hasson. A többiek azonban nem figyeltek fel rá. Annál sokkal jobban megdöbbentette őket az iszonyatos számú emberanyag és fegyverzet, amit Hitler mintha valami cilinderből varázsolt volna elő az új nagy, váratlan nyári offenzívájához.

– Úristen, Jodl! – sóhajtotta Model, miközben a monoklija kihullott a jobb szeméből a sokk hatására, és még a Führer jelenlétéről is teljesen megfeledkezett. – Honnan az ördögből szedte ezeket a számokat?

– Majd én elárulom Önnek, tábornok úr! – szólt közbe élénken Hitler. – A német nép győzni akarásából, és az ezért hozott áldozatból merítettük. Polgáraink vállalták, hogy napi tizennyolc órát dolgozzanak nyomorúságos élelmiszeradagért verejtékezve, kitéve az anglo-amerikai légi kalózok terrortámadásainak, ráadásul tizenhét éves fiaikat is elküldik a háborúba, hogy a Nagy Német Birodalom mielőbb kivívhassa a végső nagy győzelmet. – Hitler hangja mind erősebbé vált. Rendetlen fekete hajtincse a homlokába hullt, szája sarkába apró nyálcsomók gyűltek. – Önök a Sztálingrádi Csatát vereségként élték meg. Én viszont egyfajta győzelemnek tekintettem. Igen, győzelemnek!

Kihívóan hordozta végig tekintetét a törzskarán.

– Sztálingrád állította ugyanis csatasorba ezt a nemzetet. Pontosan úgy, ahogy Dunkirk is felsorakoztatta a dekadens angolokat a részeges, zsidó Churchill mögé. Sztálingrád mögém sorakoztatta Németország népét. Most már a német lakosság is ismeri az előző háború gyalogos jelszavát: „Menetelni még mindig jobb, mint pofázni!” Az ország népe felkészült rá, hogy életét, vérét és utolsó csepp energiáját is feláldozza a túlélésért folytatott küzdelmében. A népem jól tudja, mit jelent a kurszki győzelem a nemzetiszocialista Németország számára.

Kitömött mellkasát dühösen előrelökve, osztrák torokhangját még jobban felemelve, szinte hisztérikusan rikoltotta oda ámuló tábornokainak:

– Két nagy hadseregbe koncentráljuk páncélos erőinket, az ellenség ékének két oldalán. Maga, Model, a Kilencedik Hadsereget kapja, északon. Ön pedig, Hoth, a Negyedik Páncélos Hadsereget délen. És tudja meg, Hoth, hogy magára bízom az elit páncélos SS-hadosztályaimat – és a Führer szeme szinte belefúródott a fehér hajú parancsnokéba.

– Hálás köszönettel fogadom a hatalmas megtiszteltetést, Führerem – dadogta Hoth sietősen. – Biztosra veszem, hogy…

Szavai folytatása elhalt a semmiben. Legalábbis Hitler semmit sem hallhatott belőle, mert széttárt kezekkel, teli torokból üvöltötte:

– Amikor kiadom a parancsot, Önök, Model és Hoth, a világtörténelem során valaha egybegyűlt legnagyobb harckocsizó haderő élén törhetnek előre. A bolsevikokat teljességgel váratlanul éri majd a támadásunk. – Hirtelen összekulcsolta a kezeit. – És ezzel a hatalmas kétágú… – egy pillanatig elszántan kereste a megfelelő kifejezést – acélkarommal fogják szétroppantani a szovjet kígyó gerincét!


Kapcsolódó könyvek:
Koponyahegyek

Erőltetett menet
A birodalom szablyái

Az író életrajza

2995 Ft
2396 Ft
20 %
Ajánlott könyvek

Leo Kessler

Koponyahegyek

Fekete Kozákok, Hitler Birodalmának katonái képében, végig gyújtogatták, fosztogatták, erõszakolták, gyilkolták fél Európát, – Oroszország fagyos pusztaságaitól kezdve, egészen Észak-Olaszország hegyvidékéig.

Leo Kessler

A Birodalom szablyái

1944 nyarán az oroszok már Lengyelország területén nyomulnak elõre Németország felé.

Leo Kessler

Fekete kozákok

1942 kora tavaszán a Luftwaffe két oroszul kifogástalanul beszélõ német ügynököt dob le Kazany körzetében. Bármilyen hihetetlen, a feladatuk az, hogy bejussanak a közeli orosz koncentrációs táborba.

Leo Kessler

A kitörés

1944 februárja. Leo Kessler három csökönyös Wehrmacht katonája, a Harmadik Birodalom Zéró Egyes Büntetőtáborának lakója, ahol a frontvonal béli elhalálozásra nyernek kiképzést.