Áttekintés a könyvről
Leo Kessler A háború kutyái 1. kötet
A könyv a náci Németország rettegett tengeralattjárója, az U-69 története. A kapitány, Christian Jungblut belekóstolt a győzelem ízébe, átélte a hanyatlás napjait és a háborús Németország végső korszakának pátoszát.
Információ a könyvről
A háború csak pár napja tört ki, mikor Hanssen kapitány az U-69 fedélzetén behatolt Scapa Flow-ba, a Brit Honi Flotta bázisára. Feladata nem a pusztítás, csak a felderítés volt.
Dönitz, a német tengeralattjáró hadosztály parancsnoka ugyanis azt vette a fejébe, hogy megsemmisítő csapást mér az angol hajóhadra, mégpedig saját kikötőjében. Az U-69 tehát ezért merészkedett ilyen veszélyes vizekre.
A sikeres küldetést követően a németek azonnal hazaindultak, de rájuk talált a Hardy nevű angol romboló. Az U-69 nem tudott elmenekülni előle a víz alatt, így a felszínre emelkedett, és rövid tűzpárbaj után torpedóival a tenger fenekére küldte az ellenséges hajót.
1939. szeptember 3-án értesült erről Sir Winston Churchill (ekkor az Admiralitás Első Lordja), és elrendelte Scapa Flow kiürítését. Ezzel a lépéssel, bár akkor még nem volt tisztában ezzel, megmentette Anglia felszíni flottájának nagy részét. Egyedül a Royal Oak csatahajó maradt horgonyzóhelyén. A rombolóval folytatott harcban megsérült U-69 folytatta hazaútját, de még korántsem ért véget a kálváriája. Hamarosan egy Sunderland kötelék – angol partvédelmi hidroplánok – kezdték bombázni. Hanssen most el tudott bújni előlük a tenger alatt, de hajója ismét komoly sérüléseket szenvedett.
Eközben Christian Jungblut – a német flotta fiatal, frissen végzett zászlósa – izgatottan várta, hogy Dönitztől megkapja élete első beosztását. Csalódnia kellett. Az U-69-re vezényelték volna, de a tengeralattjáró 48 órája nem adott életjelet magáról. A parancsnokság már leírta Hanssent és legénységét. A „csoda” mégis bekövetkezett, a hajó bevánszorogott Kiel kikötőjébe. Míg Hamburgban a javítási munkákat végezték az U-69-en, Hanssen, Prien (U-47), Schepke (U-3), és Kretschmar (U-43) kapitányok Dönitznél tartottak végző megbeszélést.
Prien kapta a feladatot, hogy hatoljon be az ellenséges vonalak mögé, és süllyesszen el annyi hajót, amennyit csak bír. Kretschmar feladata az volt, hogy az esetleges „felmentő sereggel” vegye fel a harcot. Hanssennek pedig az U-47 visszavonulását kellett fedeznie.
1939. október 10-én reggel kifutott a Farkasfalka Scapa Flow felé. Ezzel kezdetét vették azok a történések, melyek végeredményeképpen a Royal Oak a tenger fenekére süllyedt, és Jungblut lett az U-69 kapitánya.
Mezei Attila 2010. május 16.
Forrás: ekultura.hu
Kapcsolódó könyvek:
Koponyahegyek
A kitörés
A Hess-küldetés