• Sorozat:
    Nemzet nagyjai - Színészek
  • Kategória: Portré, visszaemlékezés
  • Könyv kötése: keménytáblás
  • Könyv szélessége: 155 mm
  • Könyv magassága: 225 mm
  • Áfa: 5%
  • ISBN/ISSN: 9789636951320
Portré, visszaemlékezés

Áttekintés a könyvről

JELENLEG NEM RENDELHETŐ!

 

Információ a könyvről

A könyv Kállai Ferenc életét és pályáját mutatja be a kezdetektől napjainkig.

 

Részlet a könyvből:

-         Tudom, hogy már egész fiatalon nagy színházrajongó voltál, már gimnazista korodban rendre nézted az előadásokat?

-         Mesélték nekem, hogy elmentünk egy templom előtt, voltam vagy hároméves, nyitva volt a kapu, kiszűrődött a fény és megkérdeztem, hogy jé, színház? Aztán hat-hét-nyolc évesen már színházasdit játszottam. Hogy miért, azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy úgy nyolc évesen miért kezdtem el színészképeket gyűjteni. Otthon ehhez nem kaptam különösebb ösztönzést, elvittek bábszínházba, mint minden gyereket, aztán tizenvalahány éves koromban a nagypapám elvitt az Operába, a Parasztbecsületre, a Bajazzókra. Majd először a Nemzetiben a Két úr szolgáját láttam.

Gimnáziumban négy évig a padtársam volt Venczel Vera. Ő színésznő akart lenni, én soha nem akartam az lenni, vagy legfeljebb csak „percekig”. Emlékszem, hogy a Vígszínházban ültünk Verával a második emelet legtetején, és néztük az Amerikai elektrát, Várkonyi Zoltánnal, Sulyok Máriával, Ruttkai Évával, Latinovits Zoltánnal. De ott voltunk a Rómeó és Júlia bemutatóján is és meghaltunk a gyönyörűségtől. A színházat nemcsak a nézőtérről láttuk, hanem hátulról is, mert Verával állandóan a színház körül lebzseltünk. Tizenöt-tizenhat évesek lehettünk, valahogy bejutottunk a színészbejárón, a Lorenzaccio ment, Greguss Zoltánnak úgy megtetszett, hogy két ilyen kislány bejött, hogy a védőszárnyai alá vett minket. Így az egész előadást végignézhettük az ügyelőpult környékéről. Mámorban úsztunk.

Amikor este fél 11 körül hazamentem, hatalmas pofont kaptam, pedig ez nem volt jellemző, csak nem tudták, hogy hol vagyok. Az is előfordult, hogy valamiért elmaradtak a gimnáziumban az órák. Elmentünk a Madách Kamarához, valahogy nyitva volt a bejárat és mi bementünk. Fölmentünk az erkélyre. Láttuk, hogy sötét van és próba. Levettük a cipőt és beosontunk. Both Béla rendezte Remarque Utolsó állomás című darabját, Tolnay Klárival, Gábor Miklóssal. Volt egy pillanat, amikor Gábor Miklós előrejött a színpadon és egyszerre csak megállt. Megkérdezte, ki van fönn az erkélyen? Mondanom sem kell, hogy meg se mertünk mozdulni. Aztán harmadszor, negyedszer is megkérdezte, hogy ki van odafönn.

Gyaníthatta, hogy idegenek vannak fönn, de nem felnőttek, hiszen azok nyilván nem lapulnak a földön négykézláb, ők látszottak volna. Mondta, hogy zavarjuk őket a próbán, nagyon kér minket, hogy távozzunk. De még mindig nem mertünk moccanni. A harmadik felszólítás után azt mondta, „nyugodtan menjenek ki, megígérem, hogy a színpadon mindenki hátat fordít”. És így is történt Tolnay Klári és Gábor Miklós is hátat fordított, mi pedig fogtuk a cipőnket és kiosontunk.

-         A színészek közül – gondolom – nem Kállai tetszett elsőnek.

-         Nem. Gábor Miklós volt Verával a kedvencünk. Ő nagyon zárkózott ember volt.

-         Ő is megpróbáltad netán megkörnyékezni?

-         Ma már egy tizenöt-tizenhat éves lány, felnőtt nőnek számít. Akkoriban mi még abszolút kislányok voltunk. Meg nem fordult senkinek a fejében, hogy nők vagyunk. Egyszer bementem Gábor Miklóshoz az öltözőbe, hogy egy interjút szeretnék készíteni az iskolaújságba. Látásból ismert, mert nagyon közel laktunk egymáshoz, s igen sűrűn előfordultam különböző színházakban. Megadott egy időpontot. Hat órakor a Mignon presszóban. Kellő izgalommal ott vártam, mondanom sem kell, hogy nem jött. De a kocsijával elhúzott előttem és bement a színházba. Mélyen megrendültem.

Eltelt egy hónap, már kora nyár volt. Ruttkai Évát várta a Vígszínház művészbejárójánál. Én pedig – ahogy szoktam – arra lófráltam. Észrevett, megismert, odajött hozzám, azt mondta: „Bocsánatot kérek, hogy nem mentem, mindenféle kifogást mondhatnék, de egyszerűen elfelejtettem és ha meg tud bocsátani, akkor beszéljünk meg egy másik időpontot.” Megbeszéltünk. Ott volt. Majdnem három órát beszélgetett velem. Aztán azt mondta, hogy nem sokára Éva értünk jön. Megkérdezte, hogy „hazamegy maga is, mert tudom, hogy ott lakik a környéken?” Ruttkai megjött és beültem hátra a kocsiba, és hazavittek.

-         És Kállait hogy „szúrtad ki”?

-         Apám a Chemolimpexnél volt vezérigazgató és Marton Endre abban az irodaépületben forgatta második filmjét. Én megragadva az alkalmat egyfolytában ott lebzseltem. Marton és a stáb is valahogy megkedvelt. Aztán, amikor a filmgyárban forgattak, oda is ki-kimentem. Ez már az érettségi évében volt. Azt mondta Marton, hogy bármikor, ha kedvem van, menjek be a Nemzetibe. Engem közben előfelvételivel fölvettek az egyetemre, és elkezdtem a tévénél dolgozni.

Kiküldtek, hogy kérjem föl Majort valami szavalásra. Lementem a Blaha Lujza téri színházba, mondták, hogy jön be próbára, menjek addig a büfébe. Áhítattal és elbűvölve néztem bárkire, aki bejött. Egyszer csak bejött Feri, aki egyenesen odajött hozzám és azt a nagyon találékony kérdést bírta föltenni, hogy „honnan ismerem magát?”. Mondtam, hogy „sehonnan”. Aztán még megkérdezte, mit csinálok itt… Ez volt az első találkozásunk. Aztán, ahogy Marton mondta, bementem a Nemzetibe, a Lear király ment éppen. Kerestem Martont, nem volt bent.

Aztán Kálmán Gyuri bevitt az öltözőjébe. Abban az öltözőben öltözött még Sinkovits, Major és Feri. Valami szó esett arról, hogy én színházbolond vagyok és rögtön elkezdtek velem beszélni. Elég zavarban voltam. Már mentem volna. De azt mondták, ne menjek, egész este ott maradtam. Nagyon kedvesek voltak velem. Aztán én máskor is bementem az öltözőbe. És egész estéket ott töltöttem.

2998 Ft
2398 Ft
20 %
Ajánlott könyvek

Géczi Zoltán (szerk.)

Robin Williams

„Azért kezdtem el komédiázni, mert más színpadra nem engedtek fel.” – emlékezett vissza karrierjének kezdetére minden idők egyik legnagyobb nevettetője. A füstös klubokból egyenes út vezetett a televízióba, majd a mozivászonra.

„Egy úr az űrből” – „Jó reggelt Vietnam!” – „Holt költők társasága” – „A halászkirály legendája” – „Mrs. Doubtfire” – „Jumanji” –  „Good Will Hunting” – „A kétszáz éves ember”

Albert Györgyi, Kőháti Zsolt, Marschall Éva, Molnár Gál Péter

Garas

A Duna Könyvklub gondozásában még 2004-ben jelent meg ez könyv az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színészről, Garas Dezsőről. A bővített kiadásban szerepel két interjú a színészóriással, amelyekben összegzi pályafutását. A könyv Garas Dezső életét, munkásságát öleli fel a kezdetektől napjainkig.

B. Tóth László

A nevem B. Tóth László / ez az én történetem

„A nevem B. Tóth László”. Ez a cím védjegye a legendás rádiósnak, aki most először papírra vetette történeteinek legjobbjait.
Soha nem hallott sztorik, események, visszaemlékezések sora, zenével és annak különböző korszakaival fűszerezve. A vidám gyermekkori kalandokon keresztül megismerjük az embert, a „beat” műfaj iránti korai szeretetét, megtudhatjuk milyen barátságok és szerelmek szövődtek a műfaj későbbi nagy sztárjaival.