Lilly Marcou  Sztálin magánélete
  • Eredeti cím: Staline vie privée
  • Kategória: Történelem, politika
  • Oldalszám: 232
  • Fekete-fehér fotók száma: 15
  • Könyv kötése: keménytáblás
  • Könyv hossza: 225 mm
  • Könyv szélessége: 155 mm
  • Könyv súlya: 515 gramm
  • Áfa: 5%
  • Bizományos értékesítés: Van
  • Rendelhető: Igen
  • ISBN/ISSN: 9786155013010
Történelem, politika

Áttekintés a könyvről

„Sztálin, az ember egy olyan mitikus figura háta mögé szorult, amely az egész 20. század szemlétetére árnyékot vetett. Könyvemben a magánember életpályáját kísérlem meg elbeszélni.” Lilly Marcou

Információ a könyvről

Egy újabb Sztálin-életrajz? Ez a munka – nem tisztán akadémiai hangvételén túlmenően – kiindulópontjával is megkülönbözteti magát a többitől.

Sztálint, az embert tanulmányozza. Rehabilitálni próbálja talán? Semmiképpen sem. Problémafelvetésében semmilyen kétértelműség nincs. Lilly Marcou fel akar rázni bennünket, azt szeretné, ha az olvasó elutasítaná a történelem leegyszerűsítő elbeszéléseit. Vállalkozása: a szörnyetegben élő ember leleplezése.


Részlet a könyvből:

Sztálin válaszában tanulmányai, vizsgái, eredményei felől érdeklődik. „Tátyenka! Az ügyek, az ördög vigye el őket... Amint akad hat-hét szabad napod, gyere egyenesen Szocsiba! Hogyan mennek a vizsgák? Csókolom Tátyenkámat.” (1929. szeptember 1.)

Ne feledjük, hogy itt egy szenvedő emberről van szó, hatalmának csúcsán, aki országát éppen lángba készül borítani a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával. Egész levelezésük banalitásokkal van átitatva, hiszen banális volt a kapcsolatuk is. Az asszony, a „jövőbeli cár” felesége a lehető legegyszerűbben mesél neki közlekedési gondjairól, a kígyózó sorokról, amelyeket ki kell állni, ha az ember Moszkvában tejet akar venni, és félénken próbál néhány szót szólni Fjodor öccse érdekében, akit sajnál. Van valami megható átlagos leveleiben.

Számára Sztálin menedék, egyfajta védelmező, akinek elmondhatja, mi megy jól, és mi megy rosszul. „Általában véve nincs szerencsém. Reggel például kilenc órára kellett odaérnem az Akadémiára, de a villamos lerobbant. Megvártam a buszt. Aztán hogy ne késsem el, beültem egy taxiba, ami néhány méterrel arrébb szintén lerobbant. Mindezt nagyon nevetségesnek találtam, és a végén még két órát kellett várnom a vizsgára.” (szeptember 2.)

Végül a feleségek szokása szerint pénzt kért tőle: „Joszif, ha tudsz, küldj, légy szíves, 50 rubelt! Az Ipari Akadémián csak szeptember 15-én fizetnek, nekem pedig egy kopekem sincs.” (szeptember 16.) Sztálin hallgatott rá: megígérte, hogy közbenjár egy kolléganőjéért, akit főnöke alaptalanul vádolt, és 50 helyett 120 rubelt küldött neki. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van kapcsolatukban. 27-én Nagyezsda újra írt: „Utolsó leveleidben semmit sem írsz az egészségedről, és a hazatérésed időpontjáról. Nagyon unatkozom nélküled. Amint meggyógyultál, siess haza. Írd meg, hogy érzed magad. Az én dolgaim rendben vannak, sokat dolgozom. Most éppen nem vagyok fáradt, de tizenegykor lefekszem.” A válasz rögtön érkezett: „(...) Egy hét múlva érkezem. Forrón csókollak.” (szeptember 30.)

Nagyezsda gyorsan hozzászokott az egyetemi élethez, amelyben más vezetők feleségeivel osztozott, mint például Marja Kaganovics és Dora Kazan. Munkájába testőr nélkül járt, továbbra is a kényelmetlen és akadozó tömegközlekedést választva. 1930-tól kezdve Sztálin őrzése szükségessé vált, ezért neki is el kellett fogadnia a védelmet, és a személyi autót. De szerényen, a róla kialakult képhez ragaszkodva autóját mindig két-három utcával arrébb hagyta, s az utolsó métereket gyalog tette meg, hogy társai előtt ne hivatali autóból szálljon ki. Látszólag boldog volt új életével; korabeliekkel találkozott, akik között volt egy kis zömök jó kedélyű, egy bizonyos Nyikita Hruscsov. Gyorsan összebarátkoztak, s Nagyezsda mutatta be őt Sztálinnak. Akkoriban az Akadémia pártszervezetének vezetője volt. 1932-ben Hruscsovot Moszkva egyik kerületének vezetésébe nevezték ki, míg Nadja a városi pártszervezet vezetője lett.

Mindeközben Sztálin, akit a politikai élet egyre inkább elszakított családjától, gyakrabban utazott felesége nélkül. De továbbra is a régi hűséggel és gyengédséggel írtak egymásnak. Közöttük minden békés volt az időszak katasztrofális állapotai ellenére. „Gyere haza! Együtt jól fog menni minden.” (Nadja 1929. szeptember 27-én írt levele) „Talán ezekben a napokban fogsz hazaérni. Kár, hogy sok a dolgod, de így van ez rendjén. Elküldöm a kabátodat, mert a déli levegő után még a végén megfázol. (...) Ha hazaértél, mindent elmesélek. (...) Siess haza, még akkor is, ha azt akarom, hogy pihenj.” (Nadja 1929. október 1-i levele) „Ne késlekedj, siess haza!” (Sztálin levele 1930. június 21-én) „Írj meg mindent, Totyocskám!” (1930. szeptember 2.) „Nagyon várunk, de nem akarunk sürgetni. Pihenj sokat!” (Nadja levele szeptember 30-án) „Unatkozom. Szátenyka és Vaszka is írjon valamit!” (Sztálin levele 1931. szeptember 14-én).

Nadja azonban néha vigyázva, vagy csak rejtve értesítette férjét a bajokról. „Tudom, nem szereted, ha beleavatkozom, de úgy gondolom, közbe kell lépned ebben az igazságtalan ügyben.” (1929. szeptember 16-22.) „Nem tudom, le kell-e írnom neked a moszkvai élet nehézségeit, sajnos elég sok van belőlük.” (1930. október 6.) „Magasak az árak, a boltok roskadoznak az árutól, de senki sem vásárol. Ne haragudj, hogy ennyire részletesen írok róla, de szeretném, ha semmiből nem maradnál ki; így mindenki jól élhet és dolgozhat majd.” (1931. szeptember 16.) „Értesíts továbbra is” – válaszolja neki Sztálin 1931. szeptember 14-én.

3495 Ft
2796 Ft
20 %
Ajánlott könyvek

Regös István

A megfagyott idő I.

A 83. ÜNNEPI KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL!
Látogassa meg a kiadó Facebook oldalát!

Berecz János

Kádár élt... 4.

MEGJELENT A 83. ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE!

Írói munkaközösség

Világtörténelem, 1954-2003

A tizedik kötet az 1954-től 2003-ig történt eseményeket öleli fel. Az olvasó bepillantást nyerhet a hatnapos háború, a Tét-offenzíva valamint a Falkand-szigeteki háború stratégiai részleteibe. Végigkövethetjük a 8 évig tartó irak–iráni háborút is, csakúgy, mint a II. Öböl-háborút és a kötetet záró 2003-ban kezdődő iraki háborút.

Csak díszdobozban kapható!

Írói munkaközösség

Világtörténelem, 1942-1945

A kilencedik kötetben folytatódik és befejeződik a második világháború. Olyan emlékezetes eseményeit vonultatja fel a könyv, mint a sztálingrádi csata, amely fordulópont volt az európai hadszíntéren, csakúgy, mint a normandiai partraszállás, amit a világtörténelem egyik legnagyobb akciójaként emlegetnek. A kötet az okinawai csatával zárul.

Csak díszdobozban kapható!