Molnár Gál Péter
Vissza

Molnár Gál Péter alias MGP (Budapest, 1936. július 11. – Budapest, 2011. július 27.) színikritikus, újságíró, dramaturg, színháztörténész. Ronyecz Mária színésznő férje volt.

A Nemzeti Színházban nőtt fel, a Blaha Lujza téren: édesanyja Major Tamás titkárnője volt. 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán, majd a Petőfi Színház dramaturgja lett. 1961 és 1978 között a Népszabadság munkatársa volt (Koltai Tamás szerint csak legenda, hogy kulturális rovatvezető lett volna)[3]. 1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtaláltak nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól. 1978-tól 1980. augusztus 31-ig tudományos főmunkatársként dolgozott a Magyar Színházi Intézetben.

Ezután ismét dramaturg volt: 1980–1981-ben a Pécsi Nemzeti, 1981–1982-ben a Békés Megyei Jókai Színház, 1982–1983-ban a Veszprémi Petőfi Színházban. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársa volt.

Több tanulmánykötete jelent meg, amelyekben a magyar színházművészet helyzetét, problémáit, egyes színházművészek pályáját elemezte. Miután 2004-ben ügynökmúltja miatt ismét eltávolították a "papír" Népszabadságtól, internetes portálokra írt kritikákat, recenziókat.

A Magyar Televízióban készült színészportrék (Mestersége színész) riportereként beszégetett többek között Dajka Margittal és Tolnay Klárival.

Kritikusi munkásságát Ablonczy László így jellemezte: „... Molnár Gál Péter - MGP(U), alias "Luzsnyánszky Róbert", mint utóbb értesülhettünk róla, ... az elmúlt fél évszázad teátrumi Cipollája, akire ugyan nem lőttek, de mételyes vélekedését azért két-három pofon tudatta. Ördögi volt, mert értette a színházat, de folyamatosan elárulta, gyakran nem hitte, amit írt, és pontosan tudta, hogy mikor és mivel árt.

És sokáig központi helyről diktálta a közhangulatot, a Népszabadságban - nyolcszázezer példányban, ahol egy-egy jelző, ítélet politikai üzenetet is kódolt. Amikor kiderült spiclimúltja, találóan mondta Bessenyei Ferenc: "Mindannyiunkat börtönben tartott e rendszer, eszméivel, úgy, ahogy Molnár Gál kritikáival."”

Ellentmondásos lényét, tudását, kritikusi pályáját nekrológírói így jellemezték:

"írt egy tucatnyi könyvet, de fő műve alighanem ez: a Népszabadságban hétről hétre megjelenő színi kritika folyam, amely nélkül a magyar színháztörténet elmúlt fél százada nem lesz rekonstruálható. Iskolát teremtő különleges stílusa, roppant eredeti írásművészete, kegyetlen humora sem fedte, feledtette el azt, amit ellenségei sem vontak kétségbe: hallatlan tudású, nyugodtan mondhatjuk, tudós ember volt. Nem is engedték tanítani a főiskolán, soha." (Bächer Iván)

"Színházi kritikáit azok is olvasták, akik letagadták. Mert halálra sértett, pályáról eltanácsolt, egész életre sebzett. Sokan, akik túlélték, a barátai lettek, életének utolsó éveiben partnerek a hosszúra nyúlt telefonbeszélgetéseihez. A képességesek MGP szitkait is boldogan számon tartották. Csak a bagatell színházi darabbérmunkások hullámoztak a dühtől, és kéjesen lihegtek, amikor MGP coming outra kényszerült.

Aki veszi magának a fáradságot, és beleolvas ügynöki jelentéseibe, láthatja, hogy megjelenhető színikritikákkal, színházjobbító kisesszékkel nevelte a tartótisztjét. Igen, mindenkinek jobb lett volna, ha nem így történik, de az élő szerkesztőségből, a papírról néhány online-ra száműzni, majd negyven évvel az események után megjelenési bojkottal sújtani nagyobb bűn volt, mint amit évtizedeken át hurcolt. Azoknak a bűne, akik elfelejtették észrevenni, hogy a valaha volt legfelkészültebb, leghitelesebb, legmegbízhatóbb és legtehetségesebb színházi írónk kezéből rúgják ki a klaviatúrát. Az igazság, a feddhetetlenség, a tiszta erkölcs és a becsület nevében. Ne legyenek rá büszkék." (Sándor Erzsi)

2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a beszervezési nyilatkozatot. 2004 decemberében megjelent A rivaldafény árnyékában című könyv, amelyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a Corvina együttes egykori dobosa Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze, amelyeket a BM III/III-as főcsoportfőnökségének adott, és amelyeket Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt 1963 és 1978 között. A kötet összeállítója így fogalmazott: "Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak..."[12]. Nem szégyellte a kb. 90 színészről leadott jelentését, bocsánatot senkitől sem kért, csak saját lelkiismeretével tartotta elszámolandónak.

Bár több cikk beharangozta közeli kiadását, Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve soha nem jelent meg. A készülő önéletrajzi ihletésű műből kiszivárgott az, hogy a színikritikus azért lépett a III/III-as csoportfőnökség kötelékébe, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.

 

Könyvei

    Honthy Hanna és kora (1967)
    Olvasópróba (1968)
    Rendelkezőpróba (1972)
    Törőcsik Mari (1975)
    Izgága Színház (1974)
    Színházi holmi (1976)
    Emlékpróba (1977)
    A Latabárok: Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben (1982)
    Csak egy mozi: Technikai forgatókönyv (1984) (Sándor Pállal)
    A Páger-ügy (1988)
    Latinovits (1990)
    Hogyan csináljunk rossz színházat? (1994)
    Eck Imre és a Pécsi Balett (2000)
    A pesti mulatók: előszó egy színháztörténethez (2001)
    Coming out (2004) - kéziratban
    Helyek (2005) (Bächer Ivánnal)
    Zenthe Ferenc (2006)
    A pesti kabaré: 40 éves a Mikroszkóp Színpad (2007) (Markos Zoltánnal)

Forgatókönyvei

    Kísértet Lublón (film) (1976)
    A névtelen vár (1981)
    Fogadó az "Örök világossághoz" (1981)
    Linda (televíziós sorozat) (1984)
    Csak egy mozi (1985)

Albert Györgyi, Kőháti Zsolt, Marschall Éva, Molnár Gál Péter

Garas

A Duna Könyvklub gondozásában még 2004-ben jelent meg ez könyv az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színészről, Garas Dezsőről. A bővített kiadásban szerepel két interjú a színészóriással, amelyekben összegzi pályafutását. A könyv Garas Dezső életét, munkásságát öleli fel a kezdetektől napjainkig.

Portré, visszaemlékezés
Portré, visszaemlékezés

Molnár Gál Péter

Latinovits

Molnár Gál Péter könyve a színészről, aki nem csak a filmvásznon, hanem a színpadon is maradandót alkotott.

Portré, visszaemlékezés
Vissza