- Benedek Elek meséi - 27. kötet Szent László

A SZÁRNYAS ÁLLATOK BESZÉDJE

Az emberek örülnek a vendégeskedésnek, de bezzeg nem örülnek a szárnyas állatok. Ámbátor ott sem voltam, nem is láttam, de tudom, hogy erősen szomorkodott az a sereg szárnyas, akiket egy asszony bezárt a pincébe.

Volt köztük galamb, kacsa, lúd meg gúnár. Hej, csaptak ezek együtt szörnyű lármát! Hanem egyszerre csak mit gondoltak, mit nem, elhatározták, hogy nagyot vigadnak.

Volt a pincében egy hordó bor, s a kacsa mindjárt előállott az indítvánnyal...

A NAP FÁJA

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy királyné. Ez a királyné halálos ágyán azt hagyta az urának, hogy csak annak adja a leányát, aki egy ágat hoz a nap fájáról...

HÁROM TÜNDÉR

Hajdanában, réges-régen három tündér lakott Hunyadnak földjén: Déva, Kalán és Arany. Szép volt mind a három, olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem.

Ez a három tündér együtt lakott egy kis házacskában, de egyszer mi történt, mi nem, versengeni kezdettek a szépségükkel meg a hatalmukkal...

A PARÁZS

Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Szegények is voltak, öregek is voltak, csak úgy tengődtek-lengődtek egy napról a másra.

Mondja egyszer az asszony az urának: - Menjen el kend a bíróhoz, az gazdag ember, hátha adna egy fazék lisztecskét...

A BUJDOSÓ HERCEG

Szent Istvánnak, a magyarok első királyának volt az öccse a bujdosó herceg, Béla, s ámbátor a király kedvelte a vitéz herceget, mégsem volt maradása a magyar hazában, mert idegen földre kellett bujdosnia...

A REMETEKIRÁLY

Elmondám az elébb, hogy s mint lett király a bujdosó herceg. Haj, de nem sokáig ragyogott a fején Szent István fényes koronája!

A világhíres vitéz Bélával szörnyű dolog történt: éppen, amikor az ország dolgában tanakodott az országtartó nagyurakkal...

A LÉLEK

Mikor az Úristen megteremtette az embert, odament az ördög, s azt mondta nagy hetykén:

– Hát ez mi? Ember? Így én is meg tudom teremteni.

Mondotta az Úr mosolyogva: - Jól van, hát teremtsd meg, ha tudod...

AZ ÁRVÁK PÉNZE

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szörnyű gazdag ember, aki azt sem tudta, mije van: káddal állott a pincében arany, ezüst. 

De hiába volt a nagy gazdagsága, ő is csak megöregedett...

A TISZA

Az Úristen megteremtette az egész világot, s mindennek megmutatta a helyét.

− Itt állnak a hegyek. Itt a rétek. Itt az erdők. Hogy, hogy nem, a Tisza legutoljára maradt.

A Tisza szomorúan tekintett föl az Úrra. - Hát az én helyem hol, merre lesz, Uram...

A VILÁGSZÉP ÚRFI

Volt egyszer egy gazdag ember, s annak egyetlenegy fia, aki olyan szép volt, hogy szépségben nem találkozott párja kerek e földön, még azon is túl egy sánta arasszal.

Egyszer mit gondol, mit nem a világszép úrfi, azt mondja az édesapjának, hogy elmegy világot látni, s ha jártában-keltében magához illő leányt találna, meg is házasodnék...

MESE A KALÁSZRÓL

Mikor az Úristen a világot megteremtette, jó dolga volt a szántóvető embereknek: csak egy barázdát kellett szántani, azt ha bevetették, elég volt bőven, mert a gabonák szára a tövétől a hegyéig csupa kalász volt...

A PRÜCSÖK KRAJCÁRKÁJA

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni...

A LÉGY

Elmondom nektek a légy eredetét. Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel a földön járt-kelt, Péter többek közt azt találta mondani:

- Hej, Uram, de szeretnék Isten lenni!

- Ugyan mért szeretnél Isten lenni? - kérdezte Krisztus urunk...

MIT BESZÉLTEK A SZAMARAK?

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, hol a kurta farkú malac túr, volt egy számadó juhász, s annak egy gyönyörűséges szép leánya, de olyan szép, hogy beillett volna grófi palotába is.

Hanem a számadó leánya nem vágyakozott semmiféle palotába, s ámbátor legyeskedtek körülötte különbnél különb úrfiak, ő csak a szegény juhászbojtárt szerette, aki az ő apjauránál szolgált...

A REST TÖBBET FÁRAD

Krisztus urunk egyszer, amint éppen egy város felé mendegélt Péterrel, egy krajcárt talált az úton. Szólt Péternek:

- Vedd föl azt a krajcárt, Péter! Még hasznát vehetjük.

- Minek, Uram? Nem érdemes lehajolni egy krajcárért...

SZENT LÁSZLÓ

Szent László király csudálatos dolgairól regélek most, olvassátok, hallgassátok. Sem azelőtt, sem azóta nem volt a magyarnak királya, aki véle vetekedhetnék vitézségben...

EMBER ÉS ÁLLAT

A világ megteremtése után az Úristen minden állatot a Paradicsomba rendeltetett az angyalokkal. Ő szent felsége azt akarta, hogy minden állat lábra álljon, amint megszületett.

Először is a lónak szólott, mely a csikaját támogatta, nehogy elessék. - Ereszd csak el, hadd szaladjon...

A GOMBA

Egyszer Krisztus urunk a földön jártában-keltében erősen megtalált éhezni. Mondta Péternek, aki vele volt:

– Péter, menjünk be valahová, talán adnak egy csepp tejet Isten nevében!

Bemennek egy özvegyasszonyhoz, s tejet kértek tőle...

A BOR

Mikor Noé az özönvíz elől a bárkára menekült, bort is vitt magával. Unta magát erősen az öreg, s unalmában a borba hatféle állat vérét keverte. Először oroszlánvért kevert belé... 

HIRIPNÉ FIAI

Tudom, hallottátok hírét a forrásairól híres Borszéknek. Annak a vidékén rengeteg erdős vidék között emelkedik egy sziklahegy: Vároldala a neve.

Sok száz esztendővel ezelőtt, lehet bizony annak ezer esztendeje is, egy gazdag özvegyasszony lakott ebben a várban: Hiripné s két fia...

A RÁC

Krisztus urunk a földön jártában-keltében egyszer egy rác falun ment keresztül. Vele volt szent Péter meg Illés próféta. Mind a hárman erősen megszomjaztak, s megállottak egy gazdag rác háza előtt, hogy inni kérjenek tőle...

A MEZEI EGÉR

A szegény mezei egér megunta a mezőn való lakozást. Hej − sóhajtozott magában –, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek! Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik.

Addig s addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát egy nagy utazásra...

A SZEGÉNY EMBER KIRÁLYSÁGA

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára, ott fogott s amire telt a kamarából, megtraktálta.

Hogy, hogy nem, egyszer a király is bevetődött a szegény emberhez...

SZENT ANNA TAVA

Mint egy nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna tava, égbe nyúló hegyek aljában. Körös-körül fenyvesek koszorúzta hegyek. Járjatok be minden földet, s szebb képet ennél nem találtok.

Ugyan, ki gondolná, hogy ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor, réges-régen, magas hegy volt, s hogy a tetején büszke vár ragyogott...

A KÉK LILIOM

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még a hármas üveghegyen is túl, kidőlt kemencének bedőlt oldalában - élt egyszer egy öregasszony. 

Ennek az asszonynak a házához télen átal minden este fonóba járt tizenkét leány. A tizenkét leány közül tizenegynek volt már jegybéli mátkája, csak egynek nem, a legeslegszebbnek...