Leírás
Nemzeti legendáriumunk egyik alapvetése Eger várának 1552-es sikeres védelme a hatalmas túlerőben lévő törökök ostromával szemben.
Hasonló diadalokban oly szegény históriánkban üdítő ritkaságnak számít az ilyesmi. Ebben az ostromban – ez is közhelyszámba megy – részt vettek nők, nem is kevesen.
De kik voltak ők? Élt-e Dobó Katica, Dobó István húga? Viaskodott-e Bornemissza Gergelyné Cecey Éva Jumurdzsákkal (vagy mással) az egri vár fokán, ahogyan azt az Egri csillagokban olvashatjuk? Ez is ki fog derülni kötetünkből.
Pillantást vetünk aztán még néhány híres asszonyra, akik e kor harcosainak, magyar hadvezéreknek, várkapitányoknak voltak a feleségei, leányai. Mint Kinizsi Pálné Magyar Benigna, akiről a történelem azt jegyezte föl, hogy idősebb korában férjgyilkos lett.
De megjelenik a kötetben Balassi Bálint, a végvári vitéz és első, magyar nyelven író nagy költő is, akinek mind a felesége, mind a szerelme egy-egy hős várkapitány lánya volt…
Részlet a könyvből: Nagyvázsony titkai Ha nem lenne köze Magyar Benignához, Nagyvázsony akkor is a mai Magyarország egyik legizgalmasabb és a látogató fantáziáját leginkább megmozgató vára lenne.
Teljesen alkalmatlan helyen épült fel – a dombos völgyes terület ellenére a lapályon, úgyszólván a síkság közepén.
Egész „aktív korszaka” során alig-alig számított, bizonyult védhetőnek, annak ellenére, hogy lassan már minden, akkoriban fellelhető technikai megoldást fölhasználtak a megerősítésére.
Eleve elég későn, csak a 15. században építették ki, azzal a céllal, hogy a Buda felől jövő és a közelben kettéváló kereskedelmi útnak mind a két ágát tudják innen ellenőrizni.
Valódi hadászati szerepre akkor még nem szánták (ki gondolta volna, hogy végvárak lesznek majd egyszer az ország közepén…?), ez a titka a hely furcsa kiválasztásának. És még az, hogy itt magában a várban fakad egy bővizű forrás.
A nagyvázsonyi vár képét ma is meghatározó, késő gótikus lakótorony bejárata – eredetileg az első emeleten volt!
Nem, nem a falon kellett ideáig felmászni: a bejárat előtt volt egy felvonóhíd, ahhoz valamivel odább egy falétrát csatlakoztattak (igaz, ez sem biztosított túl kényelmes közlekedést).
Úgy gondolták, ha valahonnan mégis idevetődik ellenség, ezt az egész bejárati alkalmatosságot egyszerűen felhúzhatják, felcsaphatják – onnantól kezdve aztán se be, se ki, és az egész torony már így, önmagában is jól védve van. Persze azért még falakat is húztak föl köréje, minden oldalról.
Már szóltunk arról, hogy Kinizsi Pál nem valószínű, hogy molnárlegény volt, és az sem, hogy Nagyvázsonyban született. Szolgálataiért csak 1472-ben kapta meg a várat és a hozzá tartozó birtokokat Mátyástól.
Főleg Benigna asszony kedvéért, igen szépen kicsinosíttatta a várat, és kényelmes palotát is építtetett benne.
Már a lakótoronyban is volt – kívülről is jól látható a torony falán a függőleges építmény – árnyékszék, ahová az asszonyok lakószintjéről lehetett bemenni. (A férfiaknak, úgy látszik, nem volt szükségük ilyesmire: végül is nagy volt az udvar, a kert.)
Az alkalmatosság csatornája több emelet hosszan húzódik le, aztán, jóval a várárok fölött véget ér. Innentől már teljesen a gravitációra volt bízva tartalmának a további sorsa… (Ez volt az a várárok, ahol aztán a meggyilkolt Kereky Gergely teteme napokig temetetlenül hevert, mint még írni fogunk róla.)
Kinizsi Pál idejében a tömlöc mindig dugig volt török rabokkal, akikkel a szadista hírben álló hadvezér kedvére kegyetlenkedhetett. (Később, a fekete sereg fellázadt katonáin ő próbálta ki azokat a – halálos – kínzásokat, amelyeket aztán Dózsa Györggyel szemben is alkalmaztak a parasztháború utáni megtorlás idején.)
Kinizsi Pál állítólag meg is bűnhődött kegyetlenkedéseiért. A néphagyomány szerint lelke sokáig, kísértetként visszajárt, egyszerűen nem hagyták nyugodni a bűnei, nem kapott feloldozást…
És azért kellett volna mindezt elszenvednie, mert még a saját papját is brutálisan meg akarta öletni: parancsot adott volna, hogy kötözzék egy vízimalom forgó kerekére, hogy vízbe fulladjon! (Végül egy csoda vagy talán a vízimolnár leleményessége megakadályozta ezt a gyilkosságot – a kerék ugyanis leállt.)
Ma már nyugodtak lehetünk: Kinizsi lelke megkapta a feloldozást, és a legenda szerint is lenyugodott, nem kísért többé…
Nagyvázsony későbbi korszakaiban időnként ide is eljutottak a törökök, és egyre jobban kitűnt, hogy ezt a várat úgyszólván képtelenség megvédeni.
Ám aztán a Habsburgok udvari „hoppmesterüknek” (udvarmesterüknek, szertartásmesterüknek) adományozták, aki még a várban részben ingyenesen szolgáló katonaságot is – akik azért valamit csak-csak kaptak: földet, például – felszámolta, szélnek eresztette.
A török foglyok egykori börtönéből úriszéki tömlöc lett. Már nem kegyetlenkedtek benne, de azért még mindig nem volt az a vendégmarasztaló hely! A 18. században pedig (legális) pálinkafőzdét alakítottak ki a várban, ahol aztán meggyulladt a pálinka, és a belső rész jórészt kiégett.
Ehhez jött még egy – nálunk ritkaságszámba menő – kisebb földrengés is, ami megrepesztette a falakat, és siettette a vár pusztulását.
1945-ig lényegében egy romhalmaz maradt a Zichy grófok tulajdonában. Ma a helyreállított várban van barbakán (félköríves kapuvédő erőd), gyilokjáró (félelmetes nevével ellentétben ez mindössze egy fából épített, fedett folyosó, ahol azelőtt a katonák járkáltak a várfalon), és még farkasverem is.
Ez utóbbi tényleg ijesztő alkotmány lehetett: vízzel teli, mély gödör a felvonóhíd alatt, egykor kihegyezett karókkal. Nem kellett farkasokat tartani benne – aki belezuhant, az amúgy is úgy érezhette magát, mint egy csapdába esett farkas…
Paraméterek
| Szerző | Szilágyi Rita |
| ISBN | 9786155129445 |
| Oldalszám | 96 |
| Súly | 454 g |
| Kötés | keménytáblás |